BALOGH ZSOLT
Az iskola vezetője
A Testnevelési Egyetemen (TF) szerzett Testépítés és Fitness oktatói végzettséget.
Tanulmányainak kezdetén, még gyerekként Shaolin kung fu-t tanult. A későbbiekben Dr. Yu Funian mester tanítványaként Tai Ji Quan-t, majd Meng Xian Tang mester tanítványaként a Sun Bin Quan rendszert tanulmányozta és szerzett benne ismereteket.
A Xing Yi Quan rendszerét 2003-ban fedezte fel.
Zhang Shen mester tanítványaként hosszú évek munkájával, a tanítványok közül egyedüliként elérte a mesteri fokozatot. A Xing Yi Quan mellett magas szintű Qigong képzést kapott, mely tanulmányait jelenleg is folytatja. A különféle Qigong irányzatok mellett a tradicionális Reiki rendszerében is elmélyült, 2010-ben megszerezte az Usui Shiki Ryoho irányzat mester szintű fokozatát. Eme két energiakezelő rendszer alkalmazásával különleges, rendkívül összetett és hatékony terápiás eszköztárral rendelkezik.
Zhang Shen
Balogh Zsolt mestere fiatal felnőttként ismerkedett meg a Xing Yi Quan-nal. Idővel ez az irányzat vált fő harcművészeti stílusává, elérve a mesteri fokozatot a Xing Yi Quan tradicionális Shanxi változatát gyakorolta és tanította.
A Xing Yi Quan mellett a déli Shaolin templom egy szerzetesétől, Que Ah Shui-tól tanult csikungot, attól a szerzetestől, aki a LuoHan hagyomány 18. generációs őrzője volt, és aki a templom hagyományaihoz híven kung fu és csikung nagymester is volt.
Ekkoriban nem lehetett hivatalosan csikungot tanulni, úgyhogy csak nagyon kevesen jártak hozzá, ám ezek a tanítványai ma mind vezető mesterek.
Zhang mester később a Sanghaji Csikung Akadémián, és a Sanghaji Orvostudományi Egyetem Csikung Gyógyító szakán, és más vezető mesterektől is tanult. Nyolc évig egy sanghaji kórházban, majd Japánban dolgozott csikung gyógyítóként. Ezt követően hosszú ideig Magyarországon élt és tanított.
Harcművészet vagy versenysport?
„A harcművész – az én fogalmaim szerint – az, aki saját magával küzd és magát próbálja legyőzni. Folyamatosan fejleszti magát, kihívásokat állít saját maga számára és tapasztalatain keresztül építi testét, lelkét és szellemét. Nem akar másokat legyőzni, nem célja a verekedés, de nem ijed meg a küzdelmektől, hanem gyakorlatként használja fel őket. Az önfejlesztéssel foglalkozik. Egyensúlyra törekszik, legfőképpen önmagával, önmagában. Ez az út határtalan, hiszen mindig van hova fejlődni, mindig van terület, ahonnan még lehet tanulni és tapasztalatokkal gazdagodni.
Harcművésznek vallom magam, ez tükröződik vissza teljes életvezetésemen.
A sporteredmények nem érdekelnek, annak ellenére, hogy éveken keresztül voltam magyar bajnok, és a hazai versenyektől való visszavonulásom óta dobogós helyezéseket értem el nemzetközi szinten.
A versenysportok – csakúgy, mint bármelyik harci művészet, amit küzdősportként űznek – eredményorientáltak. Kitűzöl egy célt, ezért sok mindent feláldozol, gyakran még az egészségedet is. Eléred a célt. Aztán? Hogyan tovább? Sportolgatsz még, de előbb-utóbb kiöregszel.
És utána?
Én is versenyeztem, viszont sosem készültem igazán magára a versenyre. Egy-egy megmérettetés mindig jó volt szintfelmérőnek, mert segített meglátni, hogy amit a mindennapokban tudok, az egy adott helyzetben mennyire elegendő. Hajtott a kíváncsiság, hogy éppen adott időszakban hol tartok magamhoz képest, ezért nem is az eredmény érdekelt, soha nem győzni mentem.
Egy tevékenység akkor jó, ha hosszú távon jól érzed magad tőle, folyamatosan tudsz fejlődni, tanulni belőle és nem öregszel ki.
A kérdés mindig az, hogy Te mit választanál?
Rövid ideig a csúcson vagy hosszútávon, életvitel szerűen, egészségben és egyensúlyban létezni?
A kung fu gyakorlásában az a szerencsés, hogy bármelyik útra ráléphetsz…”